2009 – 2012-es évfolyam /

Bottyán Terézia: Érthetetlen szilveszter (Vélemény)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy különös szilveszter. Reggeltől nagy volt a készülődés, és én is igyekeztem bekapcsolódni a dolgokba (persze 12 éves fejjel az ember nem igazán tud miben segédkezni, de lábatlankodni azt azért lehetett).

Délután kötelezően ágyba dugtak, mert ha nem, akkor majd nem tudok fennmaradni este. Mikor kinyitottam a szemem, ugyanazzal a sürgés-forgással találkoztam. Mindenki készült, és én még mindig nem értettem, hogy mi történik. A tévét szintén kötelező bámulni, nehogy a konyha közelébe keveredjek, ahol mindenféle vaníliás illatok keveredtek a sült húsok illatával. A tévében volt gyermekprogram is, rajzfilmek, ami után jó hangulatú film következett, egyszóval egyik vicces műsor a másik után. Nem értettem, hogy miért nincsenek azok a hagyományos unalmas dolgok, mint más napokon. Nem értettem, de jó volt nem érteni. Aztán volt Hacsek és Sajó kabaré, azokat a poénokat sem fogtam fel igazán, de az tetszett, hogy akik körülöttem voltak, mind nevettek, így ezen én is nevettem. Aztán volt kívánságműsor is, amikor Máté Péter dalára anya sírva fakadt. Persze ezt sem értettem. Miért kell sírni, amikor egy pantomimos fekete-fehérre mázgált ember az Elmegyek, milyen úton indulok még nem tudom dallamra mindenféle mozdulatokat tesz. De aztán anya már nem sírt. A következő perc már vidám volt, és újra csak nevettek, mert ki ne nevetne, ha Mr. Bean idétlenkedik a képernyőn.

Az asztalon már készenlétben álltak a finomabbnál finomabb ételek: sültek, saláták és rengeteg édesség. Na meg az italok. Nem értettem, hogy mit ünnepelgetünk ilyen nagyon, hisz ma senkinek sincs születésnapja. Aztán az asztal szélén valaki ott hagyott egy kis pohárkát, valami sötét színű itallal. Senki sem figyelt, mert úgy általában rám nem figyelt senki, úgyhogy megkóstoltam, mi van benne. Édeskés és keserűen csípős ízt éreztem. Nem is olyan rossz - gondoltam magamban -, és felhajtottam. Aztán gyorsan visszaültem a helyemre, nehogy észrevegyék, hogy eltűnt az ital. Azonban pár perc múlva éreztem, hogy zsibbad a lábam, forog a fejem, és nem tudok felállni. Baj van. Ezt már aztán végképp nem értettem, de nem mertem szólni senkinek sem. Lelkesen bámultam a tévét, de arra nem emlékszem, mit nézhettem. Próbáltam megfejteni, milyen méreg volt a pohárban, és vártam, mikor halok meg. De ne szóljak valakinek? Mégiscsak jó lenne tudatni a többiekkel, hogy mi a helyzet, azaz, hogy mérget ittam, és most már közel a vég. De nem mertem megszólalni. Csak ültem, ültem. Aztán mégsem haltam meg. Nem értettem, hogy miért nem, de mindenesetre megkönnyebbültem. Aztán egyszer csak mindenkinek töltöttek a szép talpas poharába, és én is kaptam egyet, csak abban gyümölcslé volt, aminek akkor nagyon örültem. Mindenki pénzt keresgélt, én is kaptam, bedugdosták a zsebembe, és persze ezt sem értettem, mint ahogy aznap semmit se, de örültem neki. Aztán öt, négy, három, kettő, egy és mindenki azt kiabálta, hogy BÚÉK!!! Jó, jó, de mi az, hogy búék? Ki és hova bújjék. Nem értettem ezt sem. Mindenki körbepuszilt, és koccintottunk a poharakkal. Ez jó volt. Ezt már kapizsgáltam, mert láttam, hogy a nagyok így szokták.

Azóta eltelt egy pár év, megszokottá válnak a koccintgatós szilveszteri éjszakák, és azóta mindent megértettem. Jöhet az új év: öt, négy, három, kettő, egy: BÚÉK!

Megjelent a Szabadság napilapban

2019.09.26. 09:20

A Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar hivatalos tanévnyitójára október 1-én kerül sor, 10 órától, az V/2-es amfiteátrumban,

Idén dr. Balogh Márton, a BBTE Közigazgatás oktatója tart előadást Szociális vállalkozások Romániában címmel.

FB eseményünk: http://bit.ly/évnyitó2019

2019.09.26. 09:19

Olvasd el és tudj meg többet az évkezdésről és a határidőkről.

2019.06.06. 03:11

Részletek a júliusi államvizsgával kapcsolatban.