2009 – 2012-es évfolyam /

Bottyán Terézia: „Egyes madaraknak túl fényes szárnyuk van ahhoz, hogy kalitkában tartsuk őket” (Interjú)

Ő is „csak" egy nő, mint ezer másik, azonban a tömegből egyből ki lehet szúrni. Nem öltözik kihívóan: egyszerűen látod a tartásáról, hogy ő az. Egyenes hát, csinos kezek, kecses mozgás, ringó csípő és mindig kacagó szemek, a mosolya pedig magával ragadó. Neki ez már így természetes, így érzi jól magát. Neked csodálat és ámulat egyben. A neve Ecaterina Sveţ, harmadéves a kolozsvári BBTE Bank és Pénzügy szakán. De ha táncra perdül, akkor szoborrá dermedsz, és érzed azt a bizsergést a talpadban, a bensődben. Te is akarod.

- Mindig úgy képzeltem, hogy a versenytánc jó szórakozás, egyszerű kedvtelés, azonban a szakértők tudják, hogy ez nem így van. Miért beszélhetünk sportágról ebben az esetben?
- Elsősorban azért mondhatjuk el róla, hogy sport, mivel mindennapos edzéseket követel meg tőlünk. Ezek alatt minden izmunkat megmozgatjuk. Koreográfia tanulásával is egybekötődik, mi viszont ezeknek élünk, ezáltal gazdagszunk, és később ezáltal gyönyörködtetünk.

- Miért választottad éppen a versenytáncot?
- Nagyon egyszerű volt a választás. Tizenkét éves koromban éppen műkorcsolyát néztem a tévében. Aztán váratlanul elkezdtem sírni, hogy én is olyan akarok lenni, mint azok. A szüleim pedig csak azért, hogy elriasszanak, beírattak, engem meg az öcsémet, egy tánckurzusra. Azt hitték két-három alkalom után megijedek, és abbahagyom, de nem így történt. Azóta is táncolunk.

- Milyen számodra, mint nőnek, ez a sportág?
- Leginkább kemény. Kemény, mert néha sok mindent kell lenyelned, ahhoz hogy elismerjenek, hogy előre haladhass. Azonban én, mint nő, akkor és ott, a parketten, hajlékonyságot, természetességet, és nőiességet kell felmutatnom. Természetesen ezekért a tulajdonságokért nagyon meg kell dolgozni.

- Miben és mikor érzékelhető ez a keménység?
- Legelőször fizikailag érzed a keménységet. Néha addig kell dolgozni, amíg szó szerint össze nem esik az ember. Ez velem is megtörtént, többször is, de minden valamirevaló párral megtörtént már. Aztán van a másik, a belső, a morális keménység. Ez azt a harcot, és belső viaskodást jelenti, hogy igenis te megtudod csinálni, hogy ha valamilyen lépés nem jön ki, azt addig gyakorlod, amíg századjára sikerül. Egyszóval ezek a belső harcok, amelyek a tánc köré csoportosulnak. Ha nem vagy elég kemény fizikailag is, morálisan is... akkor véged van, feladhatod. Néha fizikai fájdalmak közepette vagy 39 fokos lázzal állsz a közönség elé, és ők ezt nem vehetik észre.

- A néző csak a végső kimenetelt látja, a fantasztikus ruhákat, a karcsú derekakat, sima lábakat, az egyszerűen szemet gyönyörködtető mozgásokat. Mintha mindig minden a helyén volna. Ez valóban ilyen tökéletes, mint ahogy a néző látja?
- A nézőnek ezt kell látnia! Ez jelenti a professzionalizmust, mi ezt az érzést akarjuk adni a nézőnek, és ebben rengeteg munka van.

- Hogyan kell elképzelni egy táncedzést?
- Természetesen, mint minden sportnál, itt is a bemelegítés a legfontosabb! E nélkül tilos a parkettre lépni, hiszen saját egészségünket veszélyeztetjük (például akár izmok szakadhatnak). Ezután fel kell öltözni az aktuális témához, hiszen mindig egy adott témát gyakorolunk. Például egy nap csak a csacsacsára koncentrálunk. Ekkor gyakoroljuk a csípőmozgásokat (8-as számot kell leírni), a helyes kéztartást, a helyes irányt, az érzékiség átadását, vagy csupán egy-egy mozdulat betanulására összpontosítunk. A legfontosabb viszont mégiscsak az, hogy az edzés végén érezd a fájdalmat. Ha nem fáj semmid, akkor nem is dolgoztál semmit.

- A versenytánc páros tánc, férfi és nő együtt adja vissza a közönségnek azt, amit a zene aláfest. Létezik valamiféle hierarchia, lehet-e a férfi fontosabb, vagy inkább a nő az, aki dominál?
- Igenis van hierarchia: a nő teljesen alárendelődik a férfinak. A férfi az, aki vezet, és ez soha sincs fordítva. Vannak olyan párok, ahol a férfi „gyengébb" képességekkel rendelkezik, és a nő dominál. Bármennyire is akarják eltitkolni, ez látszik. Természetesen nem jelent rabszolgaságot, én inkább úgy nevezem: bizalom. Ha bízol a társadban, akkor teljesen rá hagyatkozol, a programot pedig együtt viszitek véghez.

- Te különleges helyzetben vagy, hiszen az öcséddel táncoltál a kezdetektől. Ikertestvérek vagytok, ez még inkább egybe forraszt titeket.
- A kapcsolatunk nem volt mindig felhőtlen, volt számos eset, amikor nem értettünk egyet egymással. Általában az ilyen összetűzések mindig „akkor gyere, kérdezzük meg az edzőtől" kijelentésekkel végződtek, mert csak így oldhattuk meg a problémát. De emellett természetesen csak pozitív oldala van annak, hogy a testvéremmel táncolok. Mindig támogatjuk egymást, egy-egy jó szóval, és nagyon jó az, hogy szégyenkezés nélkül, a szemébe mondhatom a partneremnek azt, amit gondolok. Nem kell szépítgetni a dolgokat, nem kell körülírni. Egyszerűen elmondhatom, hogy ma jól dolgoztál, ma jól éreztem minden mozdulatod, vagy nem. Csak előnyöm származott abból, hogy a testvéremmel táncoltam, és örökké hálás leszek neki azért, amiért végig kitartott mellettem.

- Ő is annyira vágyott a táncra, mint te?
- Ó, nem. Ő egyáltalán nem akart táncolni. Édesanyám szavai, amelyek mindig nagyon nyilvánvalóak voltak, indították arra, hogy nekem csak ő legyen a partnerem senki más. Sok pár esetéből láthattuk már, hogy mennyire piszkos is néha a háttér. Párok kibeszélik a partnerüket mindenfelé - nálunk soha nem volt ilyen probléma. Az elején ugyan nem igazán akarta, azonban miután három hónap után megérezte a győzelem ízét, más színben látott mindent. Később pedig együtt hoztunk áldozatot annak érdekében, hogy táncolhassunk. Éveken keresztül kellett buszozzunk, hogy Călăraşi-ból Kisinyovba (Moldovai Köztársaság) és vissza juthassunk. Ebben az időszakban az ölében vitt, hogy egy helyet kelljen fizessünk, hogy azt a pénzt, amit buszra költenénk költsük edzésre, külön órákra.

- Most is táncoltok?
- Igen. Viszont kevesebbet. Harmadévesek vagyunk a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Bank és Pénzügy szakán. Mióta Kolozsváron vagyunk kevesebbet táncolunk, más dolgaink vannak, be kell fejeznünk, amit elkezdtünk. Ő lelkesen futballozik, a tánc háttérbe került. De mindig büszke arra, hogy ő tud táncolni, és nem bánta meg, sőt: azt mondta, hogy a gyerekei is fognak táncot tanulni.

- Szeretném, ha meghatároznád azt, hogy mégis miben különbözik a női és a férfi szerep a versenytáncban, hiszen azt mondtad, hogy van ilyen?
- Igen. A férfi adja a határozottságot, vezeti a nőt, megadja az irányt, fegyelmezettséget, komolyságot sugároz. Nyilvánvalóan fizikailag is erősebb, már csak az emelések miatt is (nagy emelések amúgy nem igazán vannak, a nő egyik lábának mindig érintenie kell a földet). A nő mosolyt, természetességet, bájt, hajlékonyságot, kecsességet nyújt, látványból ad többet (ékes hajkollekciók, fejdíszek - Swarovski-kövek, különleges sminkek, csodás ruhaköltemények).

- Ezek szerint nem beszélhetünk olcsó táncolásról!
- Egyáltalán nem. Sőt. Rengeteg pénzről van szó. Szinte mindenért fizetni kell: a kurzusokért, az edzőkért, külföldi edzőkért (néha van edzőcsere, amikor külföldről jönnek edzők hozzánk, és fordítva), különféle edzőtáborokért, a ruhákért, a kellékekért. Minden pénzbe kerül. Nevezések, részvételi díjak, azért is fizetni kell, hogy a parkettre léphess, egyszóval ez a sport is, mint sok más, nem kis pénzkiadással jár.

- Úgy érzem a hangodból, hogy néha nehéz. Megéri neked, pénz, idő és rengeteg munka csak azért, hogy megtanulj táncolni?
- Ez több annál. És igen, mindent megér. Számomra ez az élet iskolája. Megtanított sok mindenre, és sok mindent másként látok. Versenytánc, ahol nem csak a társakkal versenyzel, hanem magaddal is. Fizikai, mentális, sokszor morális harc belső énemmel és a külvilággal. Azok, akik az edzések alatt társak, barátok, azok egy idő után ellenfelekké lesznek. Igen, néha nehéz. Azonban megtanít veszíteni és győzni egyaránt.

- Vannak kedvenc táncaid? Meg vagyok győzödve, hogy te mindet szereted, de talán lehet hogy van kedvencebb kedvenc.
- Az elején standard-párti voltam, aztán idővel megszerettem a latinót is. A standardból a tangót kedvelem a legjobban. Visszaadja azt, ami én vagyok. A tangóban megtalálom a két végletet: nagyon kötött és különleges lépésekkel, szigorú elemekkel a legnagyobb szinten hatom meg a közönséget. A latino csoportból kiemelném a rumbát, amely a szerelem tánca és a passo doblét, amely szerepjátéka miatt tetszik. De természetesen kihagyhatatlan és örök a csacsacsa, mivel a tanárnőm annyit nyúzott vele, hogy megszerettem. Mindet szeretem, és ha választani kell, hogy egy fellépés alkalmával mit is táncoljunk, akkor nagyon nehéz válogatni. Így a megoldás mindig a kompiláció. Mindenből kiragadunk egy kicsit, és így állítjuk össze a programunkat, ez a legjobb megoldás ilyenkor.

- Miért ajánlanád ezt a sportot egy nőnek?
- Ha valaki ezt választja, választása fakadjon lélekből. Saját maga miatt, hogy kikapcsolódjon, hogy jól érezze magát. A partnerre való teljes ráhagyatkozás csodás érzés. És soha semmi nem tölt el jobb érzéssel, mint amikor megvalósítunk egy tökéletes lépést, lépéskombinációt, egy mozdulatot. És még miért? Azért, mert egyes madaraknak túl fényes szárnyuk van ahhoz, hogy kalitkában tartsuk őket.

Megjelent a Szabadság napilapban

2019.09.26. 09:20

A Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar hivatalos tanévnyitójára október 1-én kerül sor, 10 órától, az V/2-es amfiteátrumban,

Idén dr. Balogh Márton, a BBTE Közigazgatás oktatója tart előadást Szociális vállalkozások Romániában címmel.

FB eseményünk: http://bit.ly/évnyitó2019

2019.09.26. 09:19

Olvasd el és tudj meg többet az évkezdésről és a határidőkről.

2019.06.06. 03:11

Részletek a júliusi államvizsgával kapcsolatban.