2009 – 2012-es évfolyam /

Bottyán Terézia: Adni vagy nem adni? (Vélemény)

Trolira, buszra várok, mert dolgom van a város másik végében. Veszek egy jegyet, és ácsorgok. Megérkezik az áhított busz, felszállok, az ajtók bezáródnak és a masina elindul. Megszólal egy hang elöl: adjon már egy kis aprópénzt, áldja meg az Isten, áldja meg, segítsen már rajtam, áldja meg a Fennvaló! Kicsit erőltetett a hangja, de néhányan adnak is neki valami kis aprót, én nem, mert elég jól öltözöttnek látom, és úgy gondolom, mehetne valahová dolgozni ahelyett, hogy itt koldul a buszokon. Ráadásul még jegye sincs.

Néha egy-egy sarkon többé-kevésbé rosszul öltözött kolduló személybe botlok. Ő is könyörög, valami kis pénzecskét. De nem vagyok hajlandó. Nem tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy megint itt van egy, és hogy ő ezzel keresi a kenyerét.

Máskor meg zenész csoporttal találkozom, akik viszont csodás zenét játszanak. Igencsak fiatalok, biztosan zenesulisok (kottájuk, állványuk van, minden, ami kell), és csak úgy kiálltak zenélgetni. Nekik adok. Mert értékelem, hogy gyönyörködtetik az embereket, hogy jó kedvet hoznak, és ezt egy évben csak egyszer vagy kétszer teszik meg, nem kéregetéssel foglalkoznak főállásban.

Más: képeslapokat osztogató lelkes fiatalember, egy bevásárlóközpont emberáradatában, vagy az utcán (ha nincs hideg). Megkérdi, nincs-e 3 lejem, hogy egy beteg kisgyereken segítsek? Irritál az, ahogy hozzám szól, és ahogy nagyképűen és arrogánsan arra kényszerít, hogy adjak. Már majdnem zsarolás az, ami csinál... és legalább 3 lej kell neki. Egy nem is elég, egyből hármat adjak. Szakad meg a szívem a gyermek miatt (persze, ha igaz a történet), nem tudom mit csináljak. Viszont gyorsan döntök. Nem kap sem egyet, sem hármat, mert nem így kell megközelíteni az embert, ha kérni szeretnél.

Az autók forgatagában látni néha a jelenetet: tolószékes ember kéreget a várakozó gépkocsik tengerében. De ha nem tolószékes ember, akkor pöttöm gyerek szaladgál a mozgó gépjárművek között, és azok ablakait mossa aprópénzért. Aztán ott vannak még azok az anyák, akik nyakukba akasztva gyermekeiket, járják az utcákat reggeltől estig, szintén arra kérve engem, téged, mint békés állampolgárt, hogy segíts már rajta minimum 1 lejjel. Aztán azok, akik házról házra járnak és becsengetnek mindenhová, úgy kéregetnek.

A legutóbbi eset, ami velem (meg néhány lelkes sportújságíró tanonccal) megesett: kopognak órán. Benyit egy kéregető ember, és elkezdi darálni a mondókáját. A tanár kérésére nem hajlandó kimenni, bejön, körbejár, és legalább három perc telik el az életünkből ezzel. Sportújságírásból kellene fejlődnöm, ehelyett őt kell néznem és hallgatnom. Ez már mindennek a teteje.

Nem tudok megbarátkozni ezzel a kéregetős országgal. Az utcai zenészek, és a (talán valóságos) beteg gyermekeken való segítség még elmegy, de a kéregetés már túlontúl sok. Minden országban van, de nálunk tömegesen kéregetnek. Könyörögnek, néha még könnyeznek is, és ha nem adsz nekik semmit, akkor néha még elküldenek melegebb éghajlatra is. Úgy gondolom, sokan közülük gürcölhetnének másképp, de nem teszik. Nem tudni miért nem, de nem teszik. Én viszont úgy érzem, ha én, és rajtam kívül még sokan mások tisztességesen dolgoznak, akkor másnak is így kellene tennie.

Megjelent a Szabadság napilapban

2019.09.26. 09:20

A Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar hivatalos tanévnyitójára október 1-én kerül sor, 10 órától, az V/2-es amfiteátrumban,

Idén dr. Balogh Márton, a BBTE Közigazgatás oktatója tart előadást Szociális vállalkozások Romániában címmel.

FB eseményünk: http://bit.ly/évnyitó2019

2019.09.26. 09:19

Olvasd el és tudj meg többet az évkezdésről és a határidőkről.

2019.06.06. 03:11

Részletek a júliusi államvizsgával kapcsolatban.